Mondd, m’ért kell a szívnek megszakadni?
Keserűn égve, elhagyatva.
Nem lehet mást, mint elszaladni,
Mert még jobban fájna, ha itt maradna.

 

Nem szabad bízni, és újra hinni,
Mert nem támad már fel tüze a régnek.
Hiába akarnám a jövőbe vinni,
A múlt romjain fáradt mécsesek égnek.

 

Hiányod kínoz, a szívembe mar,
Nyugalmat nem lelek, mióta nem vagy.
Kitört egy újabb lélekvihar,
S bár máskor erős, most nem úr az agy.

 

Még hadonász’ a szív kétségbeesve,
Bár tudja ő jól, hogy ez már a vég.
Óvná a lángot és hívna, keresne,
De a gyertya rövidül, és lassan leég.