Máskor is csináltam bonbonokat, de az ünnepek közeledtével mindig elkap a bonbon-mánia :D Sikerült szereznem néhány szilikon formát, amiből most a szív alakút használtam. Az étcsoki olcsóbb fajta volt, de azért így is finom lett. A marcipánt pedig a Télapótól kaptam :) így egyértelmű volt, hogy ez lesz a töltelék!

 

Vettem egy maghőmérőt. Igaz, nem digitális, nem hiper-szuper, de legalább van (és olcsó volt) :) így rendes(ebb)en tudtam temperálni a csokit. Miután ezzel megvoltam, a bonbonformát vékonyan kikentem csokival, majd hűtőbe tettem, hogy megszilárduljon. Figyelni kell rá, hogy mindenhol rendesen kikenjük, hogy ne látszódjon ki a töltelék. Folyékony tölteléknél ez még fontosabb (ha kell, kenjük ki kétszer, nehogy kifolyjon belőle). A marcipánból kis szívecskéket formáztam, betettem őket a bonbonokba, majd lezártam olvasztott csokival és elsimítottam a felületét, hogy ne legyen a bonbonoknak „talpa”. Visszatettem a hűtőbe, hogy hamarabb szilárduljon. Így már gond nélkül ki tudtam pattintani őket a formából. A „kínaplázában” vettem jópofa ovális kapszlikat, ezekbe került 2-2 szívecske, sima fehér kapszliban.
A lízing-gyerekeim letesztelték… Dórika szerint „Issssteni finom!” Nekem ennyi elég is :D